Történetem

 

10. fejezet

Viszlát átok!

Már eltelt minimum 2 hét, de a rubin sehol.Folyamatosan azon agyaltam, hogy hol lehet.Végül feladtam a keresést, és feladtam.Nagyon elegem volt már az átokból, a rubin nagyon jól el lehetett dugva, pedig már ez alatt a két hét alatt minden nap azt az átkozott rubint kerestem, de sehol sem találtam.Teljesen kikészültem már, ezért adtam fel.Lynnék még próbáltak felvidítani, és egy kis lelket önteni belém, de semmi pénzért nem kezdtem volna újra a keresést.Két hét hosszú idő, elegem volt.Teljesen a tanulásra fordítottam a figyelmemet, és egyre jobbak lettek a legyeim most, hogy nem az átokra koncentráltam.A pálcát azért még gyakran használtam, mert voltak olyan esetek, amikor nagyon jól jött.A pálcahasználaton kívül nem gondoltam az átokra, de a köröket gondosan elraktam.Csak telt és telt az idő, de egyre rosszabbodott de a helyzet egyre rosszabb lett.Rengeteget veszekedtem mindenkivel a családban, és az órákon sem tudtam normálisan figyelni.Egyre fáradtabban feküdtem le, és nyúzottabban ébredtem fel.Nagyon lassú voltam./Muszáj megkeresnem azt a rubint./-gondoltam végül, nem volt más választásom.Eszevesztetten kerestem azt a rubint, hogy végre jobbra forduljon a helyzet, de minél jobban kerestem, annál jobban nem találtam.Kezdett megint elmenni a kedvem ettől az egésztől.Folyton a kört, a pálcát, és a rubint rajzolgattam.Nagyon untam már, de egy füzetet telerajzoltam azzal a három tárggyal.Folyton dugdostam anyu elől a rajzaimat, nem tudhatott róla, hogy árnyakat, szellemmacskákat meg démonkutyákat látok.Miután újabb két hétig csak a rubint kerestem, megint feladtam.De eldöntöttem, hogy bármi történjék, nem keresem tovább.Egyik nap, mikor már megreggeliztem, és elindultam volna a suliba, szokás szerint a zsebembe süllyesztettem a kezem.Volt benne valami olyan tárgy, aminek szokatlan alakja volt.Kiemeltem a zsebemből.Majdnem elsírtam magam örömömben, amikor megláttam, hogy mi az.A vörös rubin volt.-Igen, igen!nagyon örültem, hogy végre megvan.A suliba nagyon siettem, de varázslat nélkül mentem be a suliba.Lynnékhez szinte villámsebességgel rohantam, hogy megvan a rubin.Ők is velem örültek.Suli után a házban felkerestem az árnyat.Elém varázsolt egy olyan dolgot, amiben benne volt a kör, a pálca, és a rubin helye.Egyenként raktam bele a tárgyakat.A tárgyak élesen fényleni kezdtek.A lányok, és az én házamról füstfelhő szállt fel.Az árny levette a csukjáját.Meglepődtem mikor megláttam az arcát.-Nagyapa?-meresztettem óriási szemeket.-Igen!Sok szerencsét az életben!-mondta, majd eltűnt.Végre minden megoldódott.Nagyon, nagyon boldog voltam...

THE END