Történetem

 

3. fejezet

A néni

Újabb nyomorúságos reggel.Újra kopogásra ébredek.Anya az.Vagyis reméltem, hogy ő az.Nyúzottan kikeltem az ágyból, és ajtót nyitottam, és igen, tényleg anya volt.Nyúzott voltam.Felöltöztem, és lementem reggelizni.Az árnnyal még nem találkoztam.Ez jó jel volt.Felmentem a szobába, és bezártam magam.Az árny megjelent.Már visítás nélkül néztem rá.-Mondd ki vagy te, és miért követsz engem?-kérdeztem.Komoran a szemembe nézett.Ahogy az arcát néztem, az tele volt sebekkel, és égésnyomokkal.-Nem ismersz engem.-mondta.Megijedtem a hangjától.Rekedt volt és túl mély.-Arra már rájöttem.Miért zargatod a barátiamat??-kérdeztem már kissé mérgesen.-A barátaid és te összetartoztok.Én nem zargatlak titeket.Velem kell jönnötök.-mondta, és azzal eltűnt.Anya nyitott be.-Kicsim kivel beszélgettél?-kérdezte.-Senkivel anya!Magamban beszéltem!-mosolyogtam.Megkönnyebbülés öntött el, hogy az árny nem akar engem bántani.Kicsit jobb hangulatban tértem be a suliba a busz segítségével.Lynn, Berta, és Cass már ott vártak engem.Eszeveszettül integettek, mikor beléptem az ajtón.Odafutottam hozzájuk.-Izgalmas hírem van, gyertek...-mondtam, és bementem az öltözőbe, átöltöztem, és leültünk a lépcsőre.-Figyeljetek...az árny nem akar minket bántani...-mondtam.-Beszéltem vele.-erre a többiek O.O szemekkel bámultak rám.-Igen, tudom...-mondtam.-De azt mondta, hogy vele kell mennünk...-mondtam.-Ma feltétlenül el kell jönnötök hozzám...beszélnünk kell az árnnyal, és el kell mennünk oda, ahova ő mutatja...-mondtam.-De...-kezdtek bele, féltek.-Nem, semmi de!Nem akar minket bántani...-mondtam.-Ókéé...-egyeztek bele lassan mindhárman.-Na menjünk...-mondtam, mikor meghallottam a jelzőt.Felszaladtunk a terembe.Helyettesítő tanár jött be. -_- pofát vágtam, de a néni valahogy pont rám nézett.Úgy nézett rám, mintha a lelkembe nézett volna.Lefelé fordítottam a tekintetem.-Sziasztok gyerekek!-köszönt.-Kivel történt mostanában valami furcsa dolog?-felemeltem a fejem és a nénire pillantottam, de mélyen hallgattam.A néni hozzám sétált.-Óra után feltétlenül keress meg...-súgta a fülembe, majd visszament a tanári asztalhoz.Kedves hangja volt, megbíztam benne.Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor kicsöngettek.A néni szinte kiviharzott a teremből.Meglepetten pislogtam utána.-Mindegy is..-mondtam, és elpakoltam a tanszereimet, és a következő tanterem felé sprineltem, lepakoltam, és a tanári felé igyekeztem.A néni egyedül volt a tanáriban, halkan bekopogtam, majd bementem hozzá...