Történetem

 

1. fejezet

A barátok veszedelme

Nos...igen.Egy újabb szörnyűen hosszú nap, egy újabb tanórasorozat, és egy újabb baráti találkozás.Na jó, az egyik talán nem is olyan szörnyű.Reggel korábban keltem mint ahogy kellett volna.De fogalmam sem volt, hogy miért csörgött egy órával előbb a vekkerem.Mióta az átok megszűnt, jobban éreztem magam, de hiányzott a hófehér cica...és valamennyire a démonkutya is.Kicsit szomorkásan sétáltam le a lépcsőn, majd miután megreggeliztem, felfutottam a szobámba.Előkerestem a legjobb ruháimat, ami egy szép nyári szoknya volt, és egy virágos felső.Szépen megcsináltam a hajamat, egy lófarokba felkötöttem, majd lementem a lépcsőn.-Miért öltöztél ki ennyire?-kérdezte anya.-Osztályfotózás lesz!-mosolyogtam, felkaptam e táskámat, elvettem egy almát az asztalról, majd nyomtam egy puszit anyu arcára, és kifutottam a házból.Hirtelen magam előtt láttam elrohanni valamit, de nem tudtam pontosan megállapítani, hogy mi volt az.Nagyon gyorsan mozgott, és ha jól láttam, akkor valami hófehér volt.Egy hús-vér egér futott előtte./A macska!/-villant be, és felkaptam a cicát, és magamhoz öleltem.Könnyezve öleltem magamhoz, ő hozzám bújt.Nagyon hiányzott már azóta, hogy nem láttam.Olyan aranyos volt.De akkor hirtelen 4 kis fehér-fekete-barna színkavalkád dörgölődzött a lábamhoz.Letettem hozzájuk a fehér cicát.A fehér cica lefeküdt, és a kis szőrpamacsok odamásztak hozzá.Mosolyogtam.Vigyáza, hogy ne lépjek rájuk, sietve a buszmegállóba indultam.Még éppenhogy elértem a buszt, felsiettem rá.Viszont amikor leültem a macska megjelent mellettem.Senki nem nézett oda, tudtam, hogy csak én látom őt.-Miért vagy te itt?-suttogtam.-Mert a közeledben kell lennem.-suttogta a macska, már rájöttem egy ideje, hogy beszél.-Miért?-kérdeztem halkan.-Azt még nem tudom, de veled kell lennem.-mondta, és összegömbölyödött a térdemen.Mikor odaértünk, óvatosan a táskámba mászott, én meg lefutottam a buszról, és a suliba mentem.Az öltözőben elbújtunk a kis helyünkre, és kivettem a cicát a táskámtól.-Vigyázzatok...ő a házból való macska.-mondtam.-Húúú...-mondták.Mindannyian megsimogatták a cicát, majd elraktam, és felsiettünk az osztályterembe.Az óra unalmas volt, amíg a macska el nem kezdett mocorogni, és akkor eldőlt a táskám.Visszaállítottam, és kivettem a macskát, és az asztalra tettem.-Vigyázz!-mondta kétségbeesett szemekkel rámnézve.Azt gondoltam megint kezdődik előlről minden...