Történetem

 

9. fejezet

Az elszakadás

Másnap eljött az, amitől a legjobban rettegtem...reggel már rosszul ébredtem...tudatában voltam annak, hogy ma költözünk, és én ezt nem akartam.Még kértem anyutól pár órát, hogy benézhessek a lányokhoz...Lynn amradt legutoljára, és egyben nála is maradtam a elgtöbbet...patakzott a könny a szememből, mikor anyu felhívott, hogy haza kell mennem...magamhoz szorítottam barátnőmet, és folyt a könnyem, ahogyan neki is.-Akkor...akkor szia...-suttogtam szipogva, és még utoljára megöleltem, majd lassan csoszogva elindultam hazafelé...egész úton szipogtam, és a szememből dőlt a könny...mikor hazaértem felmásztam a lépcsőn, be a szobámba...kis időre volt szükségem, hogy rendezzem a gondolataimat.Bezártam az ajtót, és behúztam a sötétítőt.Megjelent az a szellem, aki folyton kísértett, és mindig akkor ért baleset, mikor a közelemben volt.-Mit akarsz?-kérdeztem tőle halkan.-Megölni téged.-mondta serdülőkorú, mégis érdes hangján.A "megölni" szóra rettentően megijedtem, és azonnal elrendeződtek a gondolataim.A szellem eltűnt, azonnal kihúztam a sötétítőket, és az ágyam egyik kis aranyos sarkába kuporodtam.Az ajtót viszont kinyitottam, hogy jöjjön be egy kis levegő./Megölni...megölni!!!Megölni?!Miért akarna engem valaki is megölni??/-gondoltam ijedten, ekkor anyu felkiabált, hogy menjek le, mert indulunk...elkeseredve levonszoltam a bőröndömet a lépcsőn, amiben kis macim, egy csomó könyv, és a ruháim nyomódtak össze.Bepakoltam a kocsiba, és durcisan beültem a hátsó ülésre, majd bekötöttem magam.Mikor már az autópályán mentünk, hirtelen egy kocsi vágott be az útra, és apu hirtelen lefékezett.Feleszméltem, de szerencsére a biztonsági öv megfogott.A szellem megjelent mellettem, és gúnyosan, vészjoslón vigyorgott...kicsit lecsúsztam az ülésen.Mikor végre megérkeztünk a lakásba, azonnal bedobtam magam a nekem szánt aranyos kis szobába.Volt ott egy igazi fehér macska, aki előreláthatólag jól megvolt a démonmacskámmal.Az ágyamra feküdtem, és előhúztam a zsebemből a telefont.Küldtem egy SMS-t a lányoknak.Egyedül Lynn válaszolt, így elkezdtem vele SMS-ezgetni...elmondta mennyire hiányzom neki, és hogy mennyire szeret, és milyen jó, hogy barátok vagyunk...mikor anyu beszólt, hogy abbahagyhatnám már, akkor már folyt a könny a szememből.Remegő kezekkel pötyögtem vissza neki.Kifújtam az orrom, és letöröltem a könnyeimet.A telefonom képernyőjére meredtem, amin egy össze-vissza háttérkép díszelgett...Lynn nem válaszolt, így hamarosan elaludtam...