Történetem

 

10. fejezet

Megszokható

Már vagy 5 hónap telt el azóta, hogy elköltöztünk.Kezdtem megszokni az új helyet, az új iskolát, az új osztályt, és az új tanárokat...mégis minden annyira furcsa volt.Lynnékkel már nem is SMS-eztem, csak nagyon ritkán...anyuék egyik nap bejelentették, hogy hazautazunk pár napra.Nagyon megörültem, és mikor hazautaztunk elterveztem, hogy szólok a takarítónőknek, hogy holnap korán érkezem.Szóltam is, másnap kora reggel betoppantam a suli ajtaján.Bementem a lágymosdóba, és vártam.Hamarosan tömeges zajt hallottam, és Lynn kedves, barátságos hangja merült fel bennem...aztán meghallottam őt.Miután becsöngettek, halkan a terem ajtajához lépdeltem, és bekopogva benyitottam.Mindenki hatalmas szemeket meresztett rám.Casst és Bertát nem láttam, de Lynn felugrott, és hozzám rohant, majd a nyakamba vetette magát.-   Lányok ezt majd szünetben.-mosolygott rám a tanárnő.-Most csak órát látogatni jöttem, nem tanulni.-mosolyogtam.-Kár.-mondtam Lynn.-De most itt maradunk legalább 2 hétig.-mondtam.-Remek.-vigyorgott Lynn, majd lehuppantam mellé.Végigéltem az egész napot, majd hazafelé tartottam.Megjelent az az alak, és megtorpantam.Mivel Lynn úgy döntött, elkísér a buszmegállóig, most meglepetten nézte amint megállok.Nyeltem egyet, és hirtelen tőlem alig fél méterre egy biciklist vettem észre.Ha Lynn nem ránt félre, elüt.A bickilis visszafordult.-Elnézést, jól vagytok?-aggódó tekintettel fürkészet minket.-Igen.-válaszoltam.-Mi volt ez Eli??-kérdeztem Lynn.-Mindegy...valaki meg akar ölni.-mondtam komoran.-Hogy micsoda?!-kérdezte ijedten.-Igen, jól hallottad...de most inkább menjünk...nem akarsz átjönni?-kérdeztem.-Nincs nálam pénz szóval...-kezdett bele, de félbeszakítottam.-Fizetek neked.-vágtam rá.-Okés.-mosolyogott, és hamarosan megérkezett a busz.Odaadtam neki a pénzt, és felszálltunk.Leültünk egy kettes ülésre.Elkezdtünk beszélgetni az új sulimról...nem szívesen mondtam róla semmit.-Az osztályból kitúrtak, tökegyedül vagyok...-mondtam.-Ó...szemetek...-motyogta, erre muszáj volt mosolyognom.-Amúgy itt mi a helyzet?-kérdeztem.-Semmi...az osztály fele téged hiányol...főleg én.-mosolygott.Visszamosolyogtam rá, majd kitekintettem az ablakon...a mosoly az arcomról lefagyott...a szellem, amely meg akart ölni a busz után sohant, és kerülgette az akadályokat...gyorsan behúztam a függönyt, és újra szóba elegyedtem Lynnel.Nem tudtam mi vár rám, vagy hogy azt a szellemet honnan szedtem fel, de rettentően féltem tőle...azért mégiscsak meg akart ölni!