Történetem

 

6. fejezet

Összetört szív

Másnap reggel anyu kopogtatott a szobám ajtaján.-Kicsim...bejöhetek?-olyan furcsa volt a hangja, mintha valami baj lenne.-Persze...gyere csak...mi baj van?-kérdeztem.-Tudod kicsim...az...az a helyzet, hogy...hogy el kell költöznünk innen.-nem tudtam felfogni a szavakat, mintha tőrt forgattak volna a szívemben.-Hogy micsoda?-kérdeztem halk hangon.-El kell innen költöznünk Eli.Nem maradhatunk itt.-mondta.Könnyekkel telt meg a szemem.-De...dehát miért??-kérdeztem.-Azt sajnos nem mondhatom meg.De nemsokára suliba kell menned...feltéve, ha jól vagy.-mondtam.-Nem, anya már nem vagyok jól!-húztam a takarót a fejemre sírva.-Jajj kicsim...-simogatta meg a fejemet a takarón keresztül.-Hagyjál!-mormogtam sírva.Nem hittem el, hogy ez történik velem.-Miért?-suttogtam.-Miért pont én?-kérdeztem magamtól...de aztán elaludtam.Délután kettő körül ébredtem fel, a szemem vörös volt a sírástól...egy nedves nyelv ébresztett fel...a kutyus volt, láthatólag javult az állapota, de én nagyon rosszul voltam...Egész nap csak szédelegtem a lakás egyik sarkából a másikba...nagyon szíven szúrt a hír, hogy el kell költöznünk.Másnap reggel nagyon rosszkedvűen...vagyis inkább szomorúan ébredtem...be voltam lassulva, de végre eljutottam a suliba, hogy beszélhessek az osztályfőnökkel.Lehangoltam értem be a suliba, és leültem a szökőkúthoz...majd vártam a többiekre...nemsokára megjött az osztály többi része is...és megjelent az osztályfőnök.Odajött hozzánk.-Jó reggelt!-köszönt.Mindenki visszaköszönt, csak én hallgattam.Ezt észre is vette.-Mi a baj Eli?-kérdezte.-El kell költöznünk.-néztem fel szomorúan...a többiek is döbbenten néztek rám.Sóhajtottam.-Tessék?-kérdezett vissza meglepetten.-Igen...el kell költöznünk...-mondtam halk hangon.Lynn, Cass, és Berta könnyes szemekkel néztek rám...ők is nagyon meglepődtek.-Sorakozó!-szólt bele valaki a mikrofonba, így felkaptam a táskám, és a sorakozóba igyekeztem...ám ekkor megjelent előttem valaki, és hátrahőköltem...az alak azonnal eltűnt./Ne!!Kérlek, csak most ne!!/-gondoltam.Megjelent a démonmacska mellettem, de mivel nem szólt egy szót sem, én is hallgattam.Fogalmam sem volt, mi fog történni miután elköltözünk, milyen lesz az új suli, és az új barátok...amint arra gondoltam, hogy új barátaim lesznek, kirázott a hideg...de próbáltam nem gondolni rá...elég fáradt voltam most, a hír hatására...