Történetem

 

14. fejezet

Maga az ördög

Otthon ülve gondolkoztam azon, hogy vajon mi is történt tulajdonképpen...és a fekete alakon is elmerengtem.Miért akarnak engem bántani a szellemek?Abszolút nem értettem...levágtam magam hát a gép elé és bekapcsoltam.Amíg töltött, leszaladtam a konyhába, kiszedtem egy Kit-Kat-et a hűtőből, majd visszamentem a szobámba.Mire leültem a gép elé, bekapcsolt.

-Mi jót csinálsz?-jelent meg mellettem hirtelen "a srác", én meg ijedtemben felsikoltottam.

-Te hülye, mit ijesztgetsz???-nevettem fel.-Még szerencse, hogy csak én vagyok itthon...amúgy gépezek, nem látszik?

-Mire akarsz rákeresni?-kérdezte, miközben a kezemet bámulta, ami a "d" betű fölött volt.

-Semmire.-vettem le a kezem a billentyűről és tovább majszoltam a Kit-Kat-et.

-Persze, én meg az afrikai hercegnő 3 éves kislánya vagyok.-biccentett.-Na.Mire akartál rákeresni?

-Semmire.-válaszoltam ismét.

-D betűvel csak egy dolog kezdődik, ami a helyzethez illik, arra pedig te nem akarsz rákeresni.-nézett mélyen a szemembe.

-Miért??-néztem kihívóan a szemébe.

-Mert.-morogta.-Nem akarod megnézni a képeket.-mondta komolyan, de akkor döntöttem el, hogy de, igenis látni akarom azokat a képeket. Begépeltem a "démon" szót a keresőbe és a "Képek" feliratra kattintottam. Lefagytam, ahogy a képeket automata nézegetni kezdtem.

-Kapcsold már ki!-rivallt rám, mire ijedten bezártam a Google Keresőt és hátradőltem a székemen.

-Igazad volt...-nyögtem ki és még mindig sokkos állapotban voltam a látott képek miatt.

-Naná, hogy igazam volt!!-kiabált rám, majd leült az ágyamra.-Te Nem Vagy Normális!!!-nézett rám villámokat szóró szemmel.

-Sajnálom na...-néztem rá.-Ha azt mondod, ne, akkor csak azért is igen!-motyogtam.-Ez sokkoló volt...

-Na ugye?Hát én megmondtam!-hadonászott, amitől kicsit röhögőgörcsöm lett.Elkapta az ideg és össze-vissza hadonászott a kezével, én pedig közben elröhögtem magam.

-Fejezd már be!-nevettem fel, mire komoran nézett rám, majd elszitkozódta magát és felállt.

-Hát szerinted hülye vagyok én???

-Erre nem akarok válaszolni.-ráztam meg a fejem nevetve.

-Kösz.-fintorgott.

-Nincs mit.-biccentettem nevetve, majd kikapcsoltam a gépet.-Miért is segítesz nekem?És honnan is ismersz?

-Mert megkedveltelek, és mert te tudsz nekem segíteni, és azt nem mondhatom meg.-jött a komoly válasz.

-Vao.-mondtam megforgatva a szemem, mire felnevetett.