Történetem

 

7. fejezet

Már csak 2 nap van hátra

Miután hazaértem, próbáltam felvenni a kapcsolatot a démonmacskával, de sehogyan sem akart megjelenni.A démonkutyát sem láttam...de ennek valamennyire örültem is, hisz nagyon ijesztő volt egy körülbelül feleakkora méretű kutya, mint egy ember, és ráadásul vörös szemekkel.Sóhajtottam.-Anya!-kiáltottam le a lépcsőn.-Igen kicsim?-kiáltott vissza.-Mikor költözünk?-kiáltottam.-Szombaton!-mondta.Felültem az ágyon, de bevágtam a fejem.-Ááá...-dörzsöltem a homloom.-Hogy mi?!De hiszen szerda van!!!-kiáltottam.-Bocs, kicsim!-kiáltott vissza, aztán elhallgatott.Küldtem egy SMS-t Lynnek.*Szia!Szombaton költözünk T_T Hétfőn már nem is leszek T_T Annyira fogtok hiányozni...majd küldök e-mailt.Szia ♥♥♥*-küldtem el az SMS-t, majd ledőltem az ágyamra, a telefontokba csúsztattam a telefonom, és lehunytam a szemem.Lefutottam, majd kivettem a szekrényből egy kakaós csigát, felvittem a szobámba, és eleszegettem.A zacskót kidobtam a kukámba, majd benyomtam a gépet.Megnéztem az e-mailjeimet.Nem volt semmi új.Felmentem kicsit játszani a netre, valami idióta, gyogyós, óvodásos szinten lévő játékkal, majd kinyomtam a gépet, és felmentem a szobába tanulni...megcsináltam a leckémet, amikor pittyegett a telefonom.*Hogy micsoda?!!Miért? T_T Annyira fogsz hiányozni Eli...szeretlek♥♥♥*-kaptam vissza az SMS-t, és megtelt könnyekkel a szemem.*Holnap találkozunk*-kaptam utóSMS-t.Sóhajtottam, és még visszaírtam Lynn-nek, majd Bertának és Cassnek is írtam.Másnap szokatlanul meggyötört hangulatban értem be a suliba.Kész voltam arra, hogy bármelyik percben elsírjam magam, így egy minimális zsepiadag ott lapult a farmerem zsebében.Az első óra földrajz volt, majd biológia, végül kémia, tesi, és osztályfőnöki.Majdnem emiatt is sírni kezdtem./Jó lesz ez a nap/-gondoltam.Osztályfőnöki órára már le voltam hangolódva a béka feneke alá.Lassan cammogtam be az osztályfőnökire, majd levetettem magam a padba Lynn mellé, és a kezemre hajtottam a fejem, mad lassan lélegezve próbáltam nem elsírni magam.Lynn megsimogatta a hátam.-Jól vagy?-kérdezte halkan.-Aha.-válaszoltam ugyanolyan halkan...az osztályfőnök is engem vizsgálgatott, hogy vajon miért vagyok ennyire letörve, bár az egyik okát tudta.A többi pedig csak szimplán a fáradság volt.Alig hallottam, amit mondanak a többiek a DÖK-kel, és a közelgő Haloweennel kapcsolatban.-De én már nem leszek itt a Haloweenkor.-suttogtam szinte egyáltalán nem hallhatóan.Nem vártam a csengőt.De kis idő múlva viszont elkeseredetten hallottam meg az ismerősen daloló hangot.A szívem szomorúsággal telt meg, de a megpróbáltatásoknak még nem volt vége...