Történetem

 

9. fejezet

Telitalálat

Még aznap délután kaptam Bertától egy SMS-t.*Szia.Megtaláltuk Cassel és Lynnel a harmadik kört.A felirat rajta a következő:"Megtaláltad!Ügyes vagy!" By:Berta*-nagyon megörültem az SMS-nek, és azon kezdett el járni az agyam, hogy hol találhatnám meg a rubint.Bányába biztos nem rejtették, hisz ott könnyen megtalálja az ember.Fogalmam sem volt, hogy hova rejthették.De megnyugodtam.Másnap már kissé könnyedebben ébredtem fel.Egyenesen lefutottam a lépcsőn, villámgyorsan befaltam a kaját, és rohantam felfelé a szobámba átöltözni.Két perc alatt felöltöztem, és megírtam a maradék leckémet.Villámgyorsasággal rohangáltam, és elmentem mosakodni meg fogat mosni.Megfésülködtem, és pillanatok alatt befontam a hajam.Felkaptam a cuccomat, és a suliba varázsoltam magam.Bementem, Cass és Berta már a helyünkön volt.Gyorsan futottam be az öltözőbe, levetettem a fölösleges ruháimat, és kimentem Caassékhez.-Sziasztok!Nálatok van a kör?-néztem egyikőjükről a másikójukra.-Igen!-mondta Berta, és átadta.A táskámba csúsztattam.-Remek!-mosolyogtam.-Anyira jó, hogy már csak egy van...-mondtam.-Igen...de azt nagyon nehezen találhatjuk meg...-mondtam.-Hát igen...de nem adjuk fel.Lynn jelent meg az ajtóban.Odamentem hozzá, és megöleltem.-Szia!-köszöntem neki.-Szia!-mosolyogott.-Megkaptad a kört?-kérdezte, mire én bólogattam.-Már csak a rubin van...-mentem be vele az öltözőbe.-Hát igen...de nem lesz könnyű megtalálni...-mondta.-Hát igen...-húztam el a szám.-De nem adjuk fel!-kacsintottam rá.-Egyébként mizu?-kérdeztem.-Semmi érdekes.-válaszolta.Kimentünk a helyünkre, és négyen elegyedtünk szóba.-Hány óránk lesz ma?-témát akartam váltani.-Őőő azt hiszem 6...-mondta Cass.-Igen, én is azt hiszem, 6.-mondta Berta.Lynn meg is nézte.-Igen, 6.-bizonygatta ő is.-Remek...egy újabb hosszú nap...-morogtam.-Menjünk fel.-mondtam.-Rendben!-egyeztek bele mindhárman, és felmentünk a terembe, egy asztalhoz ültünk, és ott csacsogtunk egymásnak.Bejött a tanár.Visszaültünk a helyünkre, és unott tekintettel figyeltük egész órán a tanárt.Még unalmasabbnak találtam az órát, mint általában, alig vártam, hogy vége legyen.45 perc múlva csakugyan vége is lett./Ó végre...már lassan éhen haltam volna/-gondoltam, előkaptam a szendvicsemet, és percek alatt befaltam.Közben folyton a rubinon járt az eszem.Éreztem, hogy ez az a tárgy, amit a legnehezebben fogok megtalálni...