Történetem

 

2. fejezet

Az árny újra itt van

Éppen megint a buszmegállóba tartottam, amikor megint láttam az alakot, kezdtem megijedni tőle.De akkor hirtelen megjelent előttem.Felsikoltottam, és futni kezdtem, és elbújtam egy fa mögött.A szívem hevesen dobogott.Mikor visszanéztem az árny eltűnt, de már félve indultam át a másik oldalra, mert tudtam, hogy a busz sofőrje nem fog felengedni.Félve néztem körbe, és átfutottam a másik oldalra.Leültem a buszmegállóba, ahol hála istennek nem volt senki.Az árny megjelent előttem.Visítottam.-Mit akar tőlem?-kérdeztem remegve.Az árny nem válaszolt, csak eltűnt, amikor megjött a busz, felfutottam rá, gyorsan megmutattam a bérletemet a sofőrnek.A busz hátuljába siettem, és sötétséggel borítottam be magam.Kezdtem nagyon félni az árnytól.SMS-ezi kezdtem Lynnel.*Szia...megint megjelent az árny...nagyon félek =/*-küldtem el az SMS-t, de remegett a kezem.*Én is láttam...kész vagyok...holnap találkozunk a suliban...szia*-kaptam vissza.Eltettem a telefonomat.Féltem az árnytól.Nagyon./De várjunk csak...mióta is látok én árnyakat?/-gondoltam.-Na mindegy....de ez egy cseppet sem tetszik...-mondtam.Mikor eljött a leszállás ideje, leszálltam a buszról, és jobbra-balra kapkodva a fejem sétáltam hazafelé.Nem láttam az árnyat...még.Beléptem az ajtón.Körbenéztem, mielőtt beléptem volna.Valami megérintette a lábam.Ijedten néztem le.-Ó csak a kutya...-mondtam, és beléptem, de megtorpantam.-De várjunk csak...nekünk nincs is kutyánk!!!-mondtam, és visszanéztem a kutyára, vörös volt a szeme.Visítva rohantam fel a szobámba.-Nem...Eli...nem...nincsen démonkutyátok...csak képzelődsz...-mondtam lihegve.-Kicsim!Kész a vacsi...-hallottam anyu hangát, amire nem reagáltam.-Kicsim jól vagy?-nyitott be anya.-Igen, anya, fantasztikusan jól vagyok!-mosolyogtam anyára kelletlenül, és leszaladtam vacsizni.Pillanatok alatt eltűntettem a kaját, majd a szobámba rohantam, azzal a kifogással, hogy "tanulnom kell".Elővettem a naplómat.Jegyzetelni kezdtem."1. nap:Ma láttam először egy bizonyos árnyat...félek tőle...nem tudom ki lehet, vagy hogy miért van mellettem és a barátnőim mellett, de ez egy cseppet sem tetszik...holnap írok...jóéjt", elraktam a naplót, és még a bátyám előtt fürödni szaladtam.George kicsit már az agyamra ment, de Silvyvel jól megvoltak.Sóhajtottam.-Holnapra minden rendbejön...-mondtam.Letusoltam, szokás szerint egy tabletről álmodoztam.Bementem a szobámba, és bebújtam a takaróm alá.Sóhajtottam, majd lekapcsoltam a lámpát és elaludtam.Az álmom az árnyról szólt...