Történetem
Az igazság
Az új osztálytársunk(akit egyébként sem kedveltem túlságosan)...most túllőtt a célon...egész nap a nyakamon lógott, hogy hova menjünk, és hogy menjek vele büfébe, wc-re stb...szótlanul koslatott utánam, és már legszívesebben leordítottam volna a fejét, hogy szálljon le rólam...ha Samy a jobb oldalamon volt, akkor a szellem a bal oldalon...ha a bal oldalamon volt, akkor a szellem a jobb oldalamon koslatott...egész nap vigyorgott rám, és azon törtem a fejem, hogy mire készülhet...nagyon az agyamra ment, de próbáltam nem törődni vele...elég nehéz volt, mert amint megjelent mellettem én levegő után kezdtem kapkodni és mindenki felfigyelt rám. Matekórán ültem, amikor ismét megjelent mellettem...a tekintete eszelős volt...és félelmetes...de amit mondott!
-Vigyázz magadra...-suttogta.Összerezzentem.
-Mit akarsz tőlem...?-suttogtam remegve, miközben fél szemem a tanáron volt.
-Csak vigyázz magadra.-mondta, aztán eltűnt...a hangja sokkal lágyabb és selymesebb volt, mint vártam...mikor végre a szívritmusom visszaállt a normálra, kicsöngettek...kiléptem az ajtón és mivel ez volt az utolsó óránk, a lépcső felé siettem.Mielőtt az első fokra léptem volna, hirtelen valamiben megbotlottam és lebukfenceztem a lépcsőn.Egy hangos sikítást hallottam a hátam mögött, majd Samy rohant le hozzám.
-Eli!Eli, mondj valamit!Könyörgök, Eli, szólalj meg!!!-nyöszörgött.Tudtam, nem vérzek és valami csoda folytán nemtört el semmim, de mindenem fájt.Csak pislogtam egyet, jelezve, hogy még élek...
-Ó hála istennek...-suttogta és felhúzott.Alig tudtam megállni a lábamon.A "srác" megint megjelent mellettem.
-Mondtam,hogy vigyázz magadra...-tette a kezét a vállamra, mire megint összerezzentem.-Ne félj tőlem...-mosolyodott el.-Nem tőlem kell félned.
-Mennem kell, megleszel?-kérdezte Samy.
-Meg, ne félj.-bólintottam.Bólintott, megölelt és elment.-Hát akkor kitől kell félnem, ha nem te bántasz?
-Én megpróbáltalak megvédeni, de egész addig, amíg féltél tőlem, képtelen voltam a másik ellen harcolni.-mutatott fel a lépcsőre,mire arra fordultam.Egy pillanatra láttam egy sötét, vöröses alakot.Aztán eltűnt...
-Oh...hát...sajnálom, csak...nem tudtam, hogy mit akarsz...olyan...fura voltál...mindig akkor történt baleset, mikor megjelentél...de miért mndtad azt, hogy meg akarsz ölni?
-Csak egy mondatrészt hallottál...azt mondtam, hogy "megvédelek, téged nem lehet megölni...".Ebből hallottad te csak a "megölni" szót...még nem volt köztünk normális halandó-halott kapcsolat, így nem hallottad teljesen tisztán, amit én mondtam...
-Öh jah....aha...-bólogattam kicsit furcsa tekintettel.-Nehezen szokom meg, hogy halottakat látok...-motyogtam.