Történetem

 

5. fejezet

A keresés

A film késő estig tartott, de végignéztem, aztán leragadó szemekkel csoszogtam fel a szobámba.Szinte semmit nem jegyeztem meg a filmből.Leültem az asztalomhoz.Elővettem a naplómat."2. nap:Újra láttam az árnyat, és beszéltem is vele...meg kell keresnünk valami pálcát, valami kört, és valami rubint...ez hosszú út lesz...jóéjt"-eltettem a naplót, és elcsoszogtam fürödni.Miután megfürödtem holtfáradtan zuhantam ágyba.Lekapcsoltam a lámpát, és szinte azonnal elaludtam.Másnap reggel igen nyúzottan ébredtem fel, alig tudtam kinyitni a szemem, és amikor lementem reggelizni, majdnem leestem a lépcsőn, de megkapaszkodtam.-Jó reggelt...-köszöntem kissé morcosan, és még lassabban ettem a kaját mint eddig.Mikor végre valahára elfogyott a kaja a tányéromról, visszacsoszogtam a szobámba.Szokatlanul lassú voltam.Felemeltem a táskámat.Semmit sem sejtve elindultam a buszhoz.A sötét alak folyton megjelent, bárhova is néztem.Kezdtem azt hinni, hogy belebolondultam a sötét alakba.Felszálltam a buszra, és mivel nem volt ülőhely, állva maradtam.Éppen beleraktam volna a táskámba a bérletem, amikor hirtelen megszúrta valami a kezem.Ijedten kaptam ki a kezem a táskából.Kivettem belőle a hegyes tárgyat, de azonnal vissza is raktam.-A pálca...-suttogtam.-Ez az...-megörültem, majd leraktam az ülésről a táskámat.A buszra felszáll az a néni aki a helyettesítő tanár volt, és leült mellém.-Szia kedveském...látom megtaláltad a pálcát...-mondta.-Elnézést, de ön honnan tud ezekről?-kérdeztem.-Laktam a házatokban...-mosolygott.-Tényleg?-meresztettem óriási szemeket.-Igen...vigyázz azzal a házzal...-mondtam.-Egyébként, ha néha-néha a lábadhoz ér egy kutya vagy egy macska ne ijedj meg...szellemek...-mondta.-Őőő előbb is találkozhattam volna önnel...-nevettem.-Találkoztam ugyanis egy démonkutyával...-mormogtam.-Ó ő nem fog bántani...-mosolyogott.-Biztos?Elég ijesztő a kinézete...-megborzongtam.-Persze, ő nem fog bántani...-kacsintott rám.-Akkor oké...macskát még nem láttam...de ki ez az árny?-kérdeztem furán.-Azt sajnos nem mondhatom meg...-mondta komoran.-Kár...pedig olyan szívesen rájönnék...-mondtam.-Majd rájössz...-kacsintott rám.-Itt a leszállód nem?-kérdezte.-Ó de igen!Viszontlátásra!-köszöntem el, és lesiettem a buszról.Hazafelé tartottam, és amikor beléptem a házba meglepetésemre megpillantottam a macskát.Aranyosnak tűnt.Hófehér szőre volt, és vörös szeme.Anya odalépett, így a macska eltűnt.-Anya ráléptél a macs...-kezdtem bele, de elhallgattam.-Milyen macsra léptem rá?-kérdezte meglepetten.-Semmi!-vágtam rá, és felszaladtam a szobámba.-Ez fura...-morogta anya.A szobámba bezárkóztam, és picit besötétítettem.Az árny megjelent.-Megtaláltam a pálcát.-mondtam elővéve azt.-Remek!Ne feledd a másik két tárgyat sem...-mondta, és eltűnt.Rejtélyes volt, és ijesztő, de nem féltem tőle./Ki fogom próbálni a pálcát/-gondoltam...